Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Álmatlanság

 

 

Forgolódtam ágyamban, agyamban gondolatok sokasága cikázott, elűzve az álmot. Megunván a dolgot, felkeltem és kimentem a konyhába. A hó fehérsége, mely beszűrődött az ablakon, elég fényt adott ahhoz, hogy ne kelljen villanyt gyújtanom. Nem is volt kedvem a túlzott világossághoz, féltem, hogy kiűzi azt a csöppnyi álmosságot is a szememből, ezért csak az asztal közepén álló gyertyát gyújtottam meg, mely illett a hangulatomhoz. Bosszús voltam, amiért nem léptem át az álomvilág kapuján. Leültem az ablak mellé az asztalhoz és csendben hallgattam. Hallgattam a falióra monoton kattogását és a hűtő halk zúgását. A gyertya halvány fénye bevilágította a konyhát, melytől a falra imbolygó árnyak vetültek. Figyelmem az apró lángocskára terelődött, mely ide-oda ugrándozott a kanóc végén. Olyan volt, akár egy narancssárga ruhában táncoló parányi tündér, mely engem akarna szórakoztatni.

Kinéztem az ablakon, melyen túl a fehérbe öltözött táj terült el. Hatalmas hópelyhek estek alá az égből szüntelen, mintha odafent az angyalok ezernyi párnát szaggattak volna széjjel játszadozásuk közepette. A szél néha meglengette a fák ágas-bogas koronáját, ezzel néha megszabadítva az ágakat a teherként ránehezedő hótól. Szinte éreztem a szél hideg érintését az arcomon, melytől megborzongtam, így tekintetemet a lángra tereltem. Kutyám is csatlakozott hozzám. Komótosan jött felém, majd mellettem leült és ölembe tette fejét, simogatásra csábítva ezzel.

Így ültem tíz percet, majd visszamentünk a szobába, bebújtam a takaró alá a melegbe és néhány perc múlva végre elaludtam.

 

 

                                                                            2006.március

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.